Fekete páncélosharcsa – Corydoras aeneus black venezuela

• Tudományos név: Corydoras aeneus black venezuela
• Szinonímák: Callichthys aeneus, Corydoras macrosteus, Corydoras microps, Corydoras schultzei, Corydoras venezuelanus, Hoplosoma aeneum, Házmesterhal
• Magyar név: Fekete páncélosharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Trinidad és Tobago, Peru, Bolívia, Brazília, Paraguay és Argentína.
• Testhossz: 6,5-7,5 cm
• Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású, homokos alzatú vizek, de megtalálhatók a gyorsabb folyású vizekben is.
• Viselkedés: Békés harcsa, rajokban él, kiváló társas akváriumi hal. A vízfenék közelében úszik. Nagy testű, agresszív halakkal ne tartsuk.
• Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő és fagyasztott eleségeket, mint pl. a grindál férget, a tubifexet, de megeszi a száraz tápokat is.
• Szaporítás: Könnyű
• Medence: Minimum 80 literes
• Halnépesség: 100 literre 6-7 hal
• Dekoráció: Szeretnek turkálni, ezért éles szemcséktől mentes finom homok aljzatot használjunk a medencében. növények, gyökerek, amelyek alatt el tud rejtőzni.
• Hőmérséklet: 20-27 °C
• pH: 6,5-7,5
• Keménység: 1-20 NK°
• Várható életkor: 10-20 év

Megjegyzés: A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni, ezért legalább 5-6 egyedet célszerű tartani belőlük. A Corydoras aeneus volt az egyik legelső páncélosharcsa, amelyet tömegesen tartottak az akvaristák, népszerűségük a mai napig töretlen, és a kezdők számára is ajánlható. Dél-Amerika szerte nagyon sok helyen előfordulnak és ezért több színváltozata is ismert: arany, albínó, fekete (mesterségesen kitenyésztett), narancs lézer.
Testük zömök, hátuk erősen ívelt. Oldalukon 2-2 sor csontos lemez húzódik. Szájuk felső részén két pár bajusz található. Az eredeti aeneus teste a sárgás-barnától a vöröses-barnáig változhat, az oldalán fémes csillogással. Hasuk fehér, vagy rózsaszínű. Úszóik sárgás, vagy bronzszínűek. Érdekessége, hogy a stresszes halak színezete kivilágosodik és ilyenkor sokkal jobban látszik az eredeti színük is.
A fekete, egy Németországban a 1990-es években mesterségesen kitenyésztett színváltozat. Testük teljesen fekete, úszóik pedig barnás színűek. A hasi részen fehéres.
Az albínó változatát a foltos páncélosharcsa albínó változatától a vértek számának ismeretében különböztethetjük meg. Az albínók teste ezüstös-sárgás, szemük vörös.
Az arany színváltozat teste és úszói is sárgás színűek, de szemei feketék.
A narancs lézer színváltozat (Corydoras sp. CW010) teste és úszói sárgásabb színűek, hátán pedig egy ragyogó arany csík húzódik a fejtől a farok irányába. Figyeljünk bajszának egészségére, hisz ez a legfontosabb érzékszerve (tapogató és ízlelő szerv), fontosabb, mint a szeme. A bajuszkopás, ami durva aljzaton következik be, akár végzetes is lehet számára.

A hímeknek, melyek kisebbek, mint a kifejlett nőstények, hegyesebb a hát- és a hasúszójuk. Szaporítani kisebb csapatban célszerű őket egy 30 literes medencében, egy nőstényre 2-3 hímmel, albínó hímek esetén 4 db-bal kell számolni. Sokszor a társas medencében is leikráznak. A szaporodási kedvet serkenthetjük, ha egy nagyobb, részleges vízcserét csinálunk az akvárium vizénél 5 °C-kal hidegebb esővízzel, vagy lágyított vízzel. Ezt naponta ismételjük, amíg az ívás el nem kezdődik. A halak sokkal aktívabbá válnak: a hím kergetni kezdi a nőstényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik (T-pozíció). A nőstény ekkor kiengedi, s a hím azonnal megtermékenyíti az ikrákat. Ezután a nőstény a hasi úszójával felragasztgatja az ikrákat a medence üvegfalára, vagy valamilyen tereptárgyra. Az ikrák száma több 100 is lehet. Ha ez megtörtént, távolítsuk el a szülőket a szaporító medencéből. Az ikrák 3 nap múlva kelnek ki. Az ivadékokat sóféreglárvákkal etessük. Fontos a rendszeres, részleges vízcsere az ivadékok fejlődésének szempontjából.